És végre elérkezett ez a napfényes augusztusi nap is. Elindultunk. Én úgy vigyorogtam, hogy majd kiestek a cuccok a hasamból. De láttam ám Viki szája szegletén is a mosolyt, bár szegény igen fáradtnak érezte magát, mert az izgalom miatt csak 2-3 órát sikerült aludnia. Becsületére legyen mondva, nem panaszkodott, s olyan biztonsággal tekergette a kormányt, hogy én békésen szuszogtam mellette, míg el nem értük a hegyeket. Itt aztán magamhoz tértem, mert a szerpentines úton egy kissé émelyegni kezdtem. Meg is álltunk egy kicsit pihenni, falatozni, s elkészíteni az első fotókat. Közben a napot szép lassan eltakarták a felhők és elkezdett zuhogni. Na, szép kilátások, mormogtam magamban. Én nem azért jöttem, hogy esővédő huzatban parádézzak fel-alá a hegyeken. Én élvezni akarom a tájat, a napsütést, a szellőt, amint megcirógatja zsebeimet, pántjaimat, átjárja egész lényemet. Kacagni szeretnék, ámulni-bámulni, meghódítani csúcsokat, hogy aztán legyen mit neked elmesélnem. Viki mindig büszkén mondogatja, hogy amerre ő megy, ott mindig jó idő van. Lehet, hogy ezúttal mégsem így lesz?
A nap lassan a végére járt, s az egész napos utazás igencsak elfárasztott minket, így kerestünk egy kempinget a hegyek között éjszakára, ahol álomra hajthatjuk fejünket. Találtunk is egyet, ahol még akadt néhány sátorhely, bár igen csillagászati áron. (Biztos azért, mert ott 1500 m magasan közelebb voltunk az égbolthoz…) Közel 30 eurót kellett leperkálni azért a zsebkendőnyi vizes placcért, amiért ingyen szívhattuk a kemping hegyi levegőjét és tisztára moshattuk be nem koszolódott hab testünk. (Az áramért, wifi használatért már újabb kopejkákat kellett volna fizetni.) De legalább élvezhettük a szomszéd sátrakban lakók valóságshowját. Kár, hogy minket ez nem nagyon hoz lázba.
Az éjjel a felhők ismét kifacsarták magukat és hatalmas özönvizet borítottak ránk. Szerencsére a sátrunk állta a sarat (és az esőt), csupán annyi történt, hogy reggel merő vizesen kellett összecsomagolni és az autó mélyére rejteni. De én remekül aludtam, s álmomban már a hegyeken jártam…